azokot, kik azt el veszik. ha leányok vagyon. a kiknek szegénységek, tsak a betsületek kárával orvosoltatik meg. mit nem fognak mondani. a midön meg tudgyák. hogy egy udvari urtol pénzt vettél, és hozánk hoztad. a nevét nem tudom., se azt hogy mitsoda rendben vagyon. de azt tudom, hogy ö volt egyik. a ki leg közeleb volt akirályhoz, mikor a mezöre ment. ebböl el lehet itélni hogy betsületben vagyon elötte,, az ollyan látogatás gyalázatunkra vagyon. mert tsak bestelenségunkre valo oka lehet annak, mint hogy igen alacson renden valok vagyunk azért nem is keresnek minket illendö képen.
Ez a gondolat könyhullatásra indittá a szép Etelgivát, de azattya, akiben nem volt illyen nemesi gondolat. mondá. hogy ö nem tartaná azt szükségesnek hogy mindenkor a nagy szegénységben maradgyon. azért. hogy mások ne beszéllyenek felölle. anagy renden lévökhöz illik meg segiteni a kitsideket, a kik pedig rolla fognak beszélleni, azt irigységböl tselekeszik. anem példa nélkül valo dolog. hogy lássunk olyan szánakodo urakot kik meg segittsék a szegény leányokot. de azal bestelenségekre nem igyekeznek. az az ur is ö néki semmit olyat nem mondot hogy rosz szándékban volna. egy szoval ö élni akar. annak. mind jó akarattyával. mind segittségével.
Etelgiva látván hogy arrol nem tehetne. nem felele néki. de a midön egyedül marada editával, meg mondá néki, mind azt a mitöl tartana. edita is hasonlo gondolatban volt., és nem kételkedék abban. hogy azaz ur nem az ö szépségiért jött volna hozájok. vagy magáért. vagy a király parancsolattyábol. mert ugyan is. azt láttam hogy az a fejdelem. nagy figyelmeteségel tekingete reád. és minden bizonyal. azon vagyon hogy tegedet jobban meg üsmérhessen. azt az urat pedig nem láttam hogy leg kisseb szerelmet mutatot volna., és amint akirályrol. beszélle. könyen el hihetni. hogy parancsolattyábol jött volt
oh! ugyan ettöl is félek én. felelé erre Etelgiva. de mitsoda gondolattya lehet a királynak., mit akar.? egyebet abban nem látok. hanem hogy gyalázatomra igyekezik. hiszedé kedves Editam. hogy eza gondolat meg kisebitti hozája valo szeretetemet, Ételred nem szerethet egy olyan leányt mint én, hogy azt betsülhesse is. az ö szeretete,
(III. Mulattságos napok: 180)